Idő! Idő! Idő!

Egy anyuka panaszai:

"Tudod én annyira szeretnék együtt lenni velük! De reggel elviszem őket az oviba-suli, elmegyek dolgozni, és mikor végre végzek és értük mehetek már annyira fáradt vagyok és akkor még vár a háztartás is...!"

Tudod, ha te is és a párod is dolgozik, a gyerekek pedig reggeltől késő délutánig az oviban, suliban vannak, abszolút jogos a kérdés:

Mikor neveljem a gyerekem????

Nézzünk egy  meglepően egyszerű praktikát, amivel nem is hinnéd, mennyit könnyíthetsz magadon!

Jól érzed, a gyermeked teljes figyelmet kér tőled: nem elég neki, ha bevásárlás vagy főzés, mosogatás közben kikérdezed, mi volt az oviban vagy a suliban, bár úgy érezheted, a dolgok párhuzamos együttvégzésével időt adhatsz neki, ez koránt sincs így. Hiszen gondolj csak bele: Te sem szívesen beszélgetsz valaki olyannal, aki nem szenteli neked teljes figyelmét. De vajon lehet-e egyáltalán ilyen alkalmakat betervezni egy napotokba. Például: "Peti fiam, most hat óra van! Van fél órám, gyere és mondj el mindent, amit szeretnél!" Hát, ilyen formában biztosan nem lesz meghitt a beszélgetésetek... De a megtervezett beszélgetések már csak ilyen döcögősök!

És akkor mégis hogy kellene ezt elég jól csinálni?

Tervezz! De első sorban ne programot, hanem be nem tervezett időt. Amikor a reggeli teendőidet írod össze, hagyj benne egy lyukat, tervezd úgy hogy ráérj! Egészen biztosan vannak olyan dolgok, amiket szívesen halogatsz- esetleg ezeknek a dolgoknak az idejében valamilyen kitöltő tevékenységet végzel, mint teafőzés, pakolgatás, zenekeresés , hogy mégse legyen olyan nehéz megcsinálni a "hőn áhított " dolgot...Mindehelyett, ezt az időt tervezd be tudatosan ráérő időnek! Játsz, beszélgess, sétálj egyet gyermekeddel!

A ráérős idő betervezése már csak azért is nagyon jó, mert emberek vagyunk: nem úgy, mint a gépeknek, nekünk igenis vannak hangulataink, véletlen ötleteink! Ezekre pedig, ha nem számolsz időt és elcsúszol a magad számára megszabott napi beosztásodtól, egész biztosan ideges leszel, szorongsz és akarva, akaratlanul átragasztod ezeket az érzéseket, akár csak az influenzát gyerkőcödre is! Hát kinek kell ez?

Éljen tehát a betervezett betervezetlen idő!