Hisztimanók a családban – avagy mit tehetek, ha manipulál a gyerekem?

Bizonyára előfordult már velünk is, vagy másoknál is láthatunk hasonló esetet, mikor egy gyerek hisztizik a boltban, krokodilkönnyeket hullat, mert valamit nem veszünk meg neki, valamit nem kap meg. Ilyenkor gyakran mi is frusztráltak leszünk, és tehetetlennek érezzük magunkat.

 

Honnan ered ez a képesség? Mi az, amit tudunk tenni?

 

Nagyon fontos tisztázni, hogy nem minden sírás manipulatív. Két hónapos kor alatt például a gyerek ösztönösen jelzi az igényeit, fizikai szükségleteit. Később rájön, hogy ő maga is képes történéseket előidézni, megjelenik az akarat. 5-6 hónapos korban a sírás oka gyakran a szeparációs szorongás, még nem alakult ki bennük az a készség, hogy elhiggye, hogy az anyukája attól még létezik, ha átmegy a másik szobába, és nem látja.

Ahogy nyílik a világ a gyerek számára, felfedezi, hogy egyre több dolgot képes megtenni, az akarata is erősödik. Azonban még ismerkedik a különböző érzelmekkel, és gyakran előfordul, hogy a sikertelenség, düh, frusztráció egyaránt sírásban jelenik meg, gyakran kontrollálhatatlanul, vigasztalhatatlanul, ez az ún. „distressz sírás”. Ilyenkor nagyon fontos, hogy elérhetőek legyünk számára, érzelmeit megnevezzük – ezáltal az érzelmi intelligenciája fejlődik – és elfogadó módon viszonyuljunk az érzelmeihez. Ez gyakran erőn felüli megpróbáltatás egy szülőnek, azonban, ha ezt „túléljük”, megtanítottuk gyermekünknek, hogy a különböző érzések kifejezése megengedett, kevésbé fogja elfojtani, elhárítani a későbbiekben.

Ahogy fejlődik az érzelmi és kommunikációs világa gyermekünknek, monitorozza környezetét, és elkezd utánozni, másolni. Nem csupán beszédfordulatokat, csúnya szavakat, hanem arra is figyelmes lesz, ha anyu hangszíne megváltozik, mikor aputól kérni szeretne valamit, vagy ha a szülők között érzelmi manipuláció van, hihetetlen gyorsan képes rátanulni. Itt röviden megjegyzem, hogy egészséges mértékben mindenkinél van érzelmi manipuláció, ez valahol egy kicsit része az emberi kapcsolatoknak. Például pozitív értelemben figyelem a másik érzelmi reakcióit, és úgy próbálok neki mondani, közölni valamit, hogy azt pozitívan értékelje.

Az „igazi” hiszti valahol innen származik. Amikor a gyerek megtanulja azokat a bizonyos mondatokat, amikkel érzelmi reakciót váltanak ki a szüleikből, vagy megtanulják egymás ellen kijátszani a szülőket.

A distressz sírás és az igazi hiszti között egy fontos különbség, hogy a distressz sírás nagyon nehezen megnyugtatható, illetve ha ott maradna a szobában, akkor folytatja, míg a hiszti esetében jól működik a figyelemelterelés, illetve, ha nincs „közönség”, a hiszti abbamarad.

Ezért nagyon fontos következetesnek lennünk ilyen helyzetekben, mert a gyerek viselkedése itt jól alakítható, hiszen teszteli a környezetét, hogy mi működik, tanulja az érzelmi és kommunikációs formákat. Ha azt látja, hogy figyelmen kívül marad egy viselkedés, nem hozza a kívánt hatást, akkor okafogyottá válik, és elmarad.

Sokszor nagyon nehéz türelmesnek és következetesnek maradni ezekben a helyzetekben, hiszen elfogyhat a türelmünk, úgy érezzük, hogy kifogyott az eszköztárunk, és könnyebb megvenni egy játékot, mint következetesen „viselni” a hisztit. Nincs olyan módszer, ami mindenkinél egyformán működik, és ez így is van rendjén, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Amit viszont tehetünk, az hogy mi magunk is tudatosan figyelünk az érzelmi manipulációkra a kapcsolatainkban, hiszen ha mi is következetesen viselkedünk, gyermekünk is ezt fogja lemásolni. Sehol nincs olyan, hogy tökéletes, csak elég jó 😊