Képzeljünk el egy gyönyörű piros papír szívet! Csodaszép, rubinvörösen csillog, mint egy tökéletes kis ékszer. Most pedig képzeljük el, hogy ahányszor bántó szándékkal csúfolják a gyermeket, akihez ez a kis szív tartozik, mindannyiszor egy durva, erős kéz gyűr egyet ezen a szíven. A kis szív kigyógyítja magát – amennyire erejéből telik – kirúgja magát szép lassan a papír, de pont ugyanolyan, mint az ártó erőszak előtt, már nem tud lenni. Nyoma marad a történteknek…
Mit tudunk tenni szülőként? Mitől függ, hogy gyermekünk csúfolódás tárgya, avagy maga is csúfolódó lesz?
Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy mi állhat a csúfolódás hátterében. Legtöbbször azok válnak csúfolódás áldozatává, akik alacsonyabb önértékeléssel bírnak és valamilyen szembetűnő, feltűnő tulajdonsággal bírnak, amely a csúfolódás alapjául szolgálhat. Ha ez a két dolog találkozik, nagy eséllyel csúfolódás áldozatává válik az illető. (Fontos megemlítenünk, hogy szinte mindenkinél találhatnánk szembetűnő tulajdonságot, azonban ha az önértékelés rendben van, a csúfolódás úgymond lepereg, a csúfolódó pedig érdektelenséggel találkozik, így újabb áldozat után néz). A csúfolódás tartós áldozata
viszont elhiszi azokat a dolgokat, amiket mondanak róla, elhiszi, hogy kevésbé ügyes, kevésbé értékes, kevésbé szerethető. És itt tudunk szülőként tenni a helyzetért, ugyanis az önértékelést erősíthetjük gyermekünkben. Ugyanakkor sokat segíthetnek a küzdősportok is, hiszen ott megtanulják a gyerekek, hogyan állhatnak bele egy helyzetbe. Kicsit olyan, mintha azt mondanánk: „Ahogyan kint, úgy bent” Ha képesek sportban önvédelemre, belülről is erősödni fognak a sikerélmények hatására.
Azonban jogosan felmerül a kérdés: kiből lesz csúfolódó? Tudunk-e tenni azért, hogy gyermekünk ne váljon csúfolódóvá?
Meglepő, de érzelmi oldalról megközelítve nagyon sok közös vonás lehet a csúfolódó és áldozata között. Itt egy picit félretesszük a csúfolódás „ártatlanabb” formáját, mikor a „bandához való tartozás”, a MI érzésének kialakulása a fő motiváció. (Megjegyzem, itt is átcsaphat bántalmazássá is a másik kigúnyolása)
A csúfolódó nagyon sok esetben hasonlóan áldozatához önmagát kevésnek érzi, önértékelése alacsony, azonban áldozatával ellentétben ő leplezi ezeket az érzéseket, és erőteljesen kompenzál. Azt mutatja, hogy erős, azonban ez általában csak a felszín. Látszólag népszerű, vagy félelmet keltő, azonban a felszín alatt ő is önértékelési problémákkal küzd. Itt is nagyon sokat tudunk segíteni, ha szülőként figyelmet fordítunk gyermekünk stabil önértékelésének kialakítására.
Előfordulhat csúfolódók esetében, hogy a háttérben azonban egészen más is állhat. Sok családban viccelődnek, tréfálkoznak egymással a felnőttek, akár szarkasztikus humorral is, amit a gyermek nem feltétlenül ért még, nem tud hova tenni. Ilyenkor gyakran másolni próbálja a mintát, ő is próbál a másikkal „viccelődni”, azonban ez néha balul sül el. Ilyen esetben fontos feladatunk, hogy tisztázzuk gyermekünkkel, magyarázzuk el neki, hogy tulajdonképpen hogyan is lehet jól tréfálkozni, mi az, ami még a másiknak nem esik rosszul.
Végül azt is fontos megemlítenünk, hogy a csúfolódók esetében gyakran indulatkezelési, dühkezelési problémák is állhatnak. Előfordul, hogy otthon nem szabad valamilyen érzelmet kifejezni, amely akkora feszültséget okoz számára, hogy a közösségben kiválaszt egy nála gyengébb egyént, és rajta ventilálja ki az a felgyülemlett indulatot, amit magában hordoz.
Ilyen helyzetekben is segíthet a küzdősport, ahol kontrollált módon, szabályokat megtanulva képes kezelni érzelmeit, indulatait, illetve adott esetben szakember közreműködését is igénybe vehetjük.
Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk egyedül sokáig erőtlenül küzdeni gyermekünket!
(Kép forrása: https://pixabay.com/)