Nehezen szólal meg a gyereked közösségben?

„Ahhoz, hogy gyermeked megtapasztalja saját erejét, először erőforrásokat kell biztosítanod. A madár sem tud szárnyak nélkül repülni.”

Lehetsz Király!

 

 

Szerezzünk be egy támogató közeget, adjunk hozzá bátorságot, biztosítsunk erőforrást, és már kész is!

Visszajelezte a környezeted, hogy gyermeked visszahúzódó, nehezen szólal meg, és extra mennyiségű bátorítást igényel, hogy egy hang is kijöjjön a torkán? Ennek ellenére Te azt tapasztalod, hogy otthon ilyenről szó sincs? Tehetetlennek érzed magad, hiszen Te nem vagy ott a közösségben, és nem tudod, hogy mit tehetnél? Akár óvodás, akár iskolás a gyereked, nem vagy egyedül! Viszont vannak lépések, amelyeket muszáj megtenned, hogy változás történjen, különben gyermeked egyre több negatív élményt gyűjthet…

Melyek a lehetséges okai ennek a jelenségnek?

  • Introvertált (visszahúzódó, kevésbé keresi az ingereket, csendes). Ez személyiségjellemző, el kell fogadni.
  • Gyermeked nem érez elég biztonságot nélküled, mert Te nem tudod elengedni, így közösségben nem érzi magát egyedül elég erősnek ahhoz, hogy hatékony legyen.
  • Gyermekedet valamilyen negatív élmény érte szereplés közben, akár családi, óvodai vagy iskolai közegben. Nem tud túljutni ezen az élményen.
  • Nem volt átmeneti tárgya, ami segítette volna.
  • Te magad is félénk és visszahúzódó vagy társaságban, mintát követ.
  • Nem szerzett igazán pozitív élményeket társas helyzetekben, melyek rögzültek volna.
  • Nem rendelkezik olyan belső erőforrásokkal, amelyből meríthetne, ezáltal nem kezdeményez. (De ez tanulható!)

Mi lehet a következménye annak, ha ez továbbra is így marad?

  • A szégyenérzet erősödhet, továbbra sem lesz ereje egyedül változni.
  • Alacsony önbizalom és önértékelés.
  • Egyre jobban visszahúzódik majd, a magányos tevékenységeket fogja keresni, de így sem érzi magát igazán jól.
  • Nem fogja magát hatékonynak, kezdeményezőnek érezni.
  • Így érezheti magát:

“Nem vagyok elég erős.˝

“Nincs bátorságom.”

“Félelmetes közösségben lenni.”

“Kiszolgáltatott vagyok.”

“Gyáva nyuszinak csúfolnak.”

 

Mi az első lépés?

A gyereked felé mutass elfogadást, semmiképp ne erőltess semmit! De segítsd és támogasd őt! A felelősség a Tiéd! Amellett, hogy elfogadod, biztosítsd a fejlődési lehetőséget számára! Én fogom a kezedet, és kezdjük együtt a következő gyakorlattal: válasszatok ki egy vadállatot, amit szeret, és utánozzátok otthon . Ezt tegyétek meg sokszor, és beszéljetek arról, hogy ez a vadállat milyen erős és bátor. Majd tanítsd meg gyermekednek a következőt: ha a közösségben bátortalannak érzi magát, akkor számoljon el 3-ig magában, és képzelje el, hogy a vadállat erejével rendelkezik. Így bátorságot meríthet. Otthon érdemes olyan tevékenységeket szervezni, amely során megélheti az erejét, mely alapot ad a későbbiekben. Biztosíts neki társaságot, szervezzetek baráti összejöveteleket!

Hogyan tovább?

Második lépésként pedig tarts velünk egy olyan úton, ahol az erőforrások tarisznyája kimeríthetetlen. A gyerekeknek támogató közösségre van szükségük, ahol tapasztalhatnak. Olyan csoportra van azonban szükségük, ahol a csoportvezető kiemelten figyel arra, hogy a nehezen megszólaló, kezdeményező gyerekeket bátorítsa, pozitív élmények szerzése történjen, amelyből meríthet a későbbiekben.

 

/Megjegyzés: Elektív mutizmus (amikor egyáltalán nem szólal meg a közösségben) esetén szakemberhez kell fordulni!/