Az emberi élet fontos tartozéka a kommunikáció, melynek egyik alapvető formája a beszéd. Az embergyerek azzal a képességgel születik a világra, hogy különbséget képes tenni bizonyos hangok és az általuk kifejezett érzelmi állapotok között. Apró tudósként górcső alá veszi környezetét, megfigyel, tanulmányoz. Begyűjti és rendszerezi a hangok halmazát, és amikor már készen áll, próbálkozni kezd!
Kezdetben az újszülött sírással próbál kommunikálni környezetével, majd 2-3 hónapos kora körül elkezd gőgicsélni. Hamarosan egyre fejlettebbé válnak hangképző szervei és egyre több, egyre tisztább hangot tud produkálni és reprodukálni. Egyre ügyesebben párosít hangsorokat tárgyakhoz, személyekhez, eseményekhez, és egy éves korára próbálkozásai egyre inkább hasonlítanak az emberi beszédre.
Egy és másfél éves kora között megjelennek az első igazi szavai, s a kétszavas beszéd korszakában távirati stílusban kezd társalogni velünk csemeténk: „Mama itt!”, „Papa haza!”. Néhány hónappal az első kétszavas mondatok megjelenése után robbanásszerűen megugrik a beszéd fejlődése. Egyre hatékonyabban képes információt közölni, önmagát, érzéseit kifejezni.
De mi is teszi lehetővé, hogy egy újszülött képes legyen elsajátítani a beszéd képességét?
Minden csecsemő általános és gazdag nyelvi képességekkel rendelkezik. Chomsky elmélete szerint léteznek minden beszélt nyelvben előforduló mélyszerkezetek, úgynevezett nyelvi univerzálék. A gyereknél azáltal, hogy hallja környezete beszédét, beindul egy bizonyos nyelvelsajátítási mechanizmus. A hallottak és az úgynevezett univerzális grammatika alapján a kisgyermek hipotéziseket állít fel és teszteli azokat. – A tesztelés olykor kudarcba fullad: értelmetlen, össze nem illő szavak egymás utáni halmaza hagyja el pici szájukat. Ezek a próbálkozások nagyon kedvesek és szórakoztatók lehetnek. Ne ijedjünk meg azonban, ha általában már „helyesen” beszélő gyermekünk egy nyelvtanilag vagy tartalmilag hibás mondatot rak össze. Ez általában nem jelent visszaesést, csupán a gyerek egy tesztelése nem sikerült tökéletesen…
Az elmélet szerint a gyerek eredetileg minden emberi hangot képes reprodukálni, de a beszéd birtokba vétele során csupán azok maradna meg, amelyeket környezetüktől hallanak. Nagyon fontos tényező tehát a gyermeki nyelvelsajátításban a gyermeket körülvevő szociális környezet. Fordítsunk hát elég figyelmet arra, hogy minél többet és minél kifejezőbben beszéljünk kicsinyeinkhez, hiszen ingerekkel tarkított környezettel megkönnyíthetjük beszédelsajátításuk folyamatát!
És hogy hogyan boldogulhat gyermekünk olyan környezetben, ahol nem csak egy beszélt nyelvet hall? Mikor és hogyan indítsuk el gyermekünket az idegen nyelv elsajátításának útján? – Legyen ez következő cikkünk témája!