Vajon milyen hatással vannak a videojátékok a szociális kapcsolatok fejlődésére?
A videojátékokkal, illetve magával a képernyővel, virtuális térrel kapcsolatban megosztó véleményekkel találkozhatunk. Egyik oldal a károsító, pusztító, függőséget okozó részét emeli ki, míg a másik a különböző képességfejlesztő, stratégiai gondolkodást elősegítő, agressziót „biztonságos” körülmények között kiélő aspektusát hangsúlyozza. Valahol mindkét oldalon van igazság, ugyanakkor egyik oldal sem kizárólagosan igaz. Itt és most azonban a jelenséget a szociális kapcsolatok oldaláról szeretném megvilágítani.
- „Baj lenne, ha a gyerekem online térben tud barátkozni? A lényeg, hogy vannak barátai, nem?”
- „Legalább nincs egyedül”
- „A mai világban haladni kell a korral”
Ilyen és ehhez hasonló érvekkel igyekszünk nyugtatni magunkat. A probléma nem azzal van, ha a gyerek online térben is barátkozik, hanem inkább ott kezdődik a nehézség, ha a gyereknek csak itt vannak barátai. (Most itt az online kapcsolatok, virtuális tér veszélyeire nem térnék ki.)
Ilyenkor ugyanis a gyerek szociális készségei némileg csökevényesedni kezdenek, illetve elkezd izolálódni is a virtuális világ irányába.
Ha belegondolunk, az online térben nincs szükség fizikai kontaktusra, nem kell olvasnunk a testbeszéd jeleiből, nem kell félnünk, hogy „felsülünk” egy-egy helyzetben, hiszen az online térben gyakran „csak” egy karakter vagyunk, amit ráadásul mi hoztunk létre olyanra, amilyenek szeretnénk lenni. Sokkal kisebb a kockázat, illetve a játék adta pozitív megerősítések hatására, az önbizalom is nő, azonban gyakran ez a magabiztosság csak a virtuális térre terjed ki.
Ezek alapján gyakran előfordulhat, hogy gyermekünk nehezen barátkozik, épít kapcsolatokat a valóságos fizikai környezetben, nehezen illeszkedik be a közösségekbe, és a virtuális teret jobban preferálja a valóság helyett.
Mi az, amit tehetünk szülőként?
- Nagyon fontos, hogy megteremtsük az egyensúlyt a virtuális tér és a valóság között, hozzunk közösen szabályokat a játékidőre vonatkozóan
- Ha lehetséges, ismerjük meg a játékot, amit gyermekünk szeret, próbáljuk ki mi is, játsszunk velük mi is.
- Jó lehet, ha buzdítjuk gyermekünket, hogy olyan társaival játsszon online is, akikkel valóságos kapcsolata is van
- Igyekezzünk olyan tevékenységeket, hobbit találni, amelyekkel a virtuális barátai mellett a valós életben is gyakorolhatja a kapcsolatok építését
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermekkori barátságok egyfajta gyakorlóteret is biztosítanak a gyerekeknek, ahol megtanulják a kapcsolatok dinamikáját, csínját-bínját,- mi történik, ha valakit megbántok, hogyan tudom kiengesztelni-, és ezeket a tapasztalatokat fogják felnőttkorban a munkahelyen, barátságokban, párkapcsolatban, majd a családi életben kamatoztatni.
Tanítsuk meg gyermekeinket a szociális kapcsolatok labirintusában eligazodni, mert lehet, hogy most könnyebb a bejárat mellett a virtuális kapcsolatokkal, azonban előbb-utóbb be kell menni a labirintusba is…