„Anya, mesélj még!”
„Anya, meséld el még egyszer!”
Gyakran hallhatjuk a fenti mondatokat gyermekünktől, és ugyan sokszor érezzük nyűgnek a mesélést, mert fáradtak vagyunk, nézzük meg alaposabban, miért is olyan fontos a gyerekek számára a mese.
A mesével elültetjük gyermekünkben az optimizmus és a „jóban” való hit magjait. A mese a reménykeltés eszköze, mellyel a gyerekek megtanulják, hogy még a legnehezebb helyzetekből is van kiút, érdemes hinni és reménykedni a jóban. Másrészt a mese egy forgatókönyvet, cselekvési tervet, stratégiát is mutat a gyerekeknek, ahol megtanulják, hogy lehet elsőre nem minden sikerül, azonban a kitartás, a hit, a barátok segítsége képes a legkilátástalanabb helyzetekben is megoldást találni.
Mindenki máshol látja magát a mesében. Lehet éppen Piroskák vagyunk, és a nagymamához indulunk, de az is lehet, hogy a gonosz farkas szerepében érezzük magunkat, aki épp felfalja a nagymamát. Igazából mindenkinek mást jelent a mese, és mindenki máshol éli meg magát a mesében. Ami viszont nagyon fontos, hogy ad egy „reményt” is, hogy bárhol is vagyok, a mese még nem ért véget…
A mesékben szimbolikusan információt kapunk, hogy mit is kell tennünk. Akár elmenni az Üveg-hegyen is túlra, vagy akár a Nap pitvarába, mind-mind cselekvésre ösztönöz, hogy ha valamit szeretnénk elérni, azért tennünk kell.
A gyermek a fantáziavilágában büntetlenül megélheti, ha ő most a gonosz szereplő szeretne lenni. Egy olyan színteret kap, ahol az érzéseit autentikusan átélheti, nem kell tartania attól, hogy a környezet mit fog hozzá szólni.
A kollektív hagyományokon keresztül pedig a mesék elültetik a gyerekekben a morális értékrendet, a közösségi hagyományokat.
Szülőként érdemes tudatosítani magunkban, hogy amikor mesélünk, mi vagyunk azok, akik beléptetjük gyermekünket ebbe a „varázsvilágba”, és kísérőként végig ott vagyunk mellettük, amikor eltévednek az erdőben, amikor elakad a lélegzetük, mikor előjön a sárkány, mikor átélik a katarzist, amikor legyőzik a boszorkányt.
Ezek mind-mind olyan élmények, ahol mesélőként mi sem maradhatunk potyautasok, ugyanúgy osztozunk gyermekünkkel az élményekben, és valahol ez a közös „meseélmény” még inkább erősíti a kapcsolatunkat, hiszen együtt győztük le a gonosz boszorkányt. 🙂
Walter Benjamin szavaival kívánom nektek, hogy ilyen mesélők legyetek gyermekeiteknek: „A mesemondóban az igaz ember önmagával találkozik.”